A történelemre is hatottak a galambok: Mi is az a galambászat?
2018.08.06.Jelen cikkben azt kívánom bemutatni, hogy milyen jelentőséggel bír még ma is a galambászat Magyarországon vagy egyáltalán a világon. Érdekes, hogy ezek a sokszor idegesítő állatok, amelyek ellepik a város tereit, utcáit és az idős hölgyek közkedvelt morzsacsipegetői, valóban hasznosak is.
Hivatalosan Magyarországon 4000 galambász van szervezetten nyilvántartva, azoknak az embereknek a száma, akik galambokkal foglalkoznak azonban jóval meghaladja ezt a számot.
A galambászat tulajdonképpen a galambok tenyésztését, majd nevelését és idomítását jelenti. Ebből nőtték ki magukat a postagalambok, amelyek nagy távolságok között visznek üzenetet, erre lettek kiképezve. Eleinte csak egy irányba voltak képesek üzenetet szállítani, ez pedig az otthonuk volt hiszen ezt ismerték és bárhová elvitték a galambot, az a bázisra, azaz az otthonába képes volt visszatalálni. Később azonban az általuk kedvelt táplálék egyik helyszínre majd az otthonukba helyezésével kiképezték végül őket arra is, hogy oda-vissza is képesek legyenek szállítani üzenetet jobb esetben naponta kétszer is.
A postagalamb az egyetlen olyan élőlény a földön, amely egyedül, minden külső segítség nélkül is haza talál több száz vagy ezer kilométer távolságból is. A Kossuth Rádió 180 perc című műsorában arról számoltak be, hogy egy postagalamb általában óránként 60-70 kilométeres sebességgel halad.
A galambok jelentősége a történelem során
A galambászat történelme hosszú időkre nyúlik vissza hiszen már Kr. e. 500 környékén az ókori Rómában és Hellászban is használtak hírvivőként galambokat, bár akkoriban még nem beszélhettünk a galambászat hagyományos értelemben vett foglalkozásáról. Nagy jelentősége volt a postagalamboknak az első, illetve a második világháborúban is, ahol sok esetben az ellenséges vonalak mögött meghúzódó csapatok könnyűszerrel letudták hallgatni a másik fél üzeneteit az egyes frekvenciákon annak ellenére, hogy mindent megtettek ennek megakadályozására.
Így sok esetben próbálkoztak a galambok alkalmazásával, amelyek bár a kornak megfelelő kommunikációs eszközeivel szemben igen elavultnak bizonyultak mégis sok esetben hatékonyabban funkcionáltak egyes üzenetek közlésére, mint a korszerű kommunikációs eszközök. Fogalmazhatunk úgy, hogy a postagalambok valamilyen úton-módon, de alakították a világháborúk menetét és így ráhatással voltak a történelemre. Sőt még tovább fokozza a döbbenetet a galambok történelmi jelentőségével kapcsolatban, hogy 32 galambot tüntettek ki az Egyesül királyságban a Dickin-medállal, amely az állatoknak adható legmagasabb rangú katonai kitüntetés, amely kitüntetés egyenrangú a hatalmas elismerést jelentő Viktória-kereszttel és Maria Dickin, a Beteg állatokról gondoskodó emberek szervezetének (PDSA) alapítója hozta létre 1943-ban.
A galambászat Magyarországon
A galambok jelentőségének, illetve a galambászatnak azonban külön magyar történelme van. A 20. században már szinte minden gazdasági udvarban szokás volt galambot tartani, tenyészteni és idomítani is, bár ez főleg a magyar nyelvterületekre volt jellemző. Ezen belül a Dél-Dunántúlon tartottak tömegesen galambot leginkább a tanyákon. Ennek hatásaként alakult ki a parasztudvarok egyik jellegzetes építménye a galambdúc.
Egy Szolnok környéki tanyasi ház és az előtte álló galambdúc |
Galambház |
A magyar lokális kitenyésztett fajtája a galambászatnak az úgynevezett purszli, amely talán a német Purzel szóból ered. A purszli igen igénytelen megjelenésű, búbos fejjel rendelkező galamb, szakirodalmi nyelvén szegedi keringő, amely kifejezés visszakapcsolja a purszlit és ezáltal a galambászatot is a szegedi gyökerekhez, ahol erőteljesen jelen volt a galambászat a parasztudvarokban. Ezek a purszlik képesek akár 8-9 óráig a levegőben maradni és elég magasra is szállnak.
A purszli galamb (szegedi keringő) |
Egy galambásznak nagyjából 10-100 purszlija van és megtudja különböztetni a sajátját a többiekétől bármilyen tulajdonjegy nélkül is akár. A szegedi galambászatnak nagy hagyománya van a térségben, de az országban más helyen is foglalkoztak már a 20. Század elején galambok tenyésztésével és azok idomításával. Amikor meghal egy galambász, akkor annak temetésére kedvenc galambjait zsákban kihozzák, és a koporsó sírba eresztése közben szabadon eresztik szimbolikusan a lélek mennybe menetelével.
A galambászat mint sport
Egy idő után a hobbinak szánt galambtenyésztés a paraszt emberek között, főleg Szegeden, egyfajta sportszerű versengéssé kezdte kinőni magát, amelyet rendkívüli szenvedéllyel csináltak. Így a galambászatnak kialakult egy sport vonulata is, amely később elkülönült a postagalambászat köré szerveződő sporttól, amelyben a galambászok április közepétől a repülési szezon kezdetétől szeptemberig a szezon végéig vesznek részt különböző speciálisan szervezett repüléseket galambjaikkal. A galambot ki kell képezni, tanítani kell, amelyet a galambász vagy a postagalambász egyesületeinek és szervezeteinek speciálisan kialakított kvázi tréning röptetésein lehet megtenni. A postagalambsportnak nemzetközi szervezete is van az FCI (Féderation Colombophile Internationale), amelynek 58 ország a tagja.
lockkerdee
Ha teszett Önnek a cikk, ossza meg másokkal is!