Feladta a 16 éves Nomádságot a komlói zenész, Murka Gyula

- Miért pont a blues? Hiszen egy bevallottan roma származású zenésztől ez azért egy kicsit messze áll.

- Tőlem biztosan nem. Zenészcsaládból származom, és mindig is azt tanultam otthon, hogy az igényességre kell koncentrálni. Ezt a bluesban találtam meg, és szerencsére olyan társakra akadtam, akik maximálisan azonosulnak ezzel.

- Komlói csapatról van szó. Könnyű „kitörni” a bányászvárosból?

- Ez nagyon összetett dolog. Ha csak azt nézzük, hogy például a Rózsaszín Pitbullnak a saját műfajában sikerült, akkor az látszik, nincs lehetetlen. Ha viszont azt az oldalát, hogy nekünk például nincs anyagi lehetőségünk egy önálló albumot kiadni, akkor iszonyatosan nehéz országos ismertségre szert tenni, megélni a zenéből. Mondjuk nekem, nekünk nem is ez a célunk, hanem az örömzenélés, amihez Komló ideális terep, rengeteg amatőr banda működik itt, akik segítik, támogatják egymást, sokszor tanáccsal, de előfordul, hogy egy kölcsöngitárral vagy egy keverővel.

- Pedig ma már a közösségi oldalak, az internet sokat segíthet az ismertté válásban…

- Persze, a youtube-on mi is fenn vagyunk 10-12 számmal, és a zenésztársadalom ismer és elismer bennünket. Mondjuk éppen a munkahelyi elfoglaltságok miatt időnk sincs nagyon gondozni a közösségi oldalakat, megfizetni pedig ezért nem tudunk senkit, menedzserünk sincs, Saját számokat játszunk, évente 6-8 bulit adunk, rendszeresen lépünk fel például a Komlói Amatőr Színházi találkozón, a bányásznapon, a kaposvári Hangárban, de ha Deák Bill Gyula a környéken koncertezik, minket szokott felkérni előzenekarnak. De valamennyien munka mellett zenélünk, és őszintén mondom, nekem például egy jól sikerült próbatermi este többet jelent, mint egy utazással egész éjszakát elvivő koncert. Hozzáteszem, hogy a rendszeres koncertezés óriási anyagi forrásokat igényel, ha valóban színvonalas előadást szeretnénk produkálni.

- Nomád néven indultak, mára Murka Gyula GRB lett a nevük. Miért?

- Rájöttünk, hogy az országban többen is futnak Nomád néven, szerettük volna megkülönböztetni magunkat tőlük, ez a név jutott eszünkbe. Mondjuk lehet, hogy a Gipsy Rock Band nem volt a legszerencsésebb választás, de akik addig kerestek minket, ezután is megtették.

- Volt már kellemetlen esetük ebből?

- Még a szintén komlói CS. Í. T. zenekarral történt, kisegítőként játszottam, hogy október 23-án a pécsi IH-ban játszottunk, a koncert előtt hordtuk be a cuccokat, és láttuk, hogy sok a kopasz a közönség soraiban, akik meglehetősen ferde szemmel néztek ránk. Aztán a harmadik szám után már ott voltak az első sorban, a végén pedig sorra készültek az ölelgetős fényképek, úgyhogy a már említett igényes zenével őket is meg lehetett hódítani.

- Tervek, elképzelések, hátha mégis összejön az az önálló album?

- Fiatalon még felvetődött bennem, lehetőség is lett volna rá, hogy a zenéből éljek meg, de ma már jól elvagyok, elvagyunk így is. Nem jár annyi stresszel, mint ha évi 80-100 bulit kellene adni, évente új lemezzel jelentkezni, az örömforrásomat megtaláltam a zenében, és ez nekem éppen elegendő.

M. Z.

Ha teszett Önnek a cikk, ossza meg másokkal is!