Mit is jelent a nevelőszülőség, mint hivatás és hogyan válhat valaki azzá? - Interjú Kiss Gergellyel

A nevelő szülőség egy nehéz feladat lehet. Talán a “feladat” kifejezés nem is a megfelelő szó rá, de mindenképpen egy olyan felelősség, amelyben egy gyermek élete és fejlődése kerül a szülők kezébe. Egy gyermeké, akinek az előtt nem voltak szülei a család társadalmi intézményének értelmében, és akiknek nem tudtak biztonságos családi környezetet nyújtani. Sok kérdés felmerülhet, mind a nevelő szülőkben, mind pedig gyermekeben. Minden gyerek számára a szülei jelentik a biztonságot, de vannak, akik valamilyen okból nem élhetnek velük. Az SOS Gyermekfalvak 400 gyermeknek nyújt biztonságos, szerető otthont nevelőszülői családokban.

A nevelőszülő olyan gyermekekről gondoskodik, akiket kiemeltek a vér szerinti családjukból, emiatt gyermekvédelmi gondoskodásba kerültek. Ennek oka lehet a gyermek súlyos elhanyagolása, bántalmazása vagy a szülők halála. A gyerekek az SOS-ben nevelőszülőnél, családban nőhetnek fel, nevelőszülő, pszichológus, fejlesztőpedagógus és a különböző szakemberek együtt dolgoznak azon, hogy fa gyerekek eldolgozzák a hozott traumákat és behozhassák lemaradásaikat.

Bárki lehet nevelőszülő, aki kedvet érez ahhoz, hogy gyerekekkel foglalkozzon hivatásszerűen, és betöltötte a 24. életévét. Lehet nő, férfi, egyedülálló vagy házas, lehet mellette munkája, vagy vállalhatja akár főállásban is. A nevelőszülő maga dönti el, hogy hány gyereket vállal, lehet az 1, vagy akár 5 gyermek.

Az interjúban megpróbálom a nevelő szülői oldalról megközelíteni a jelenséget, és rávilágítani az amögött rejlő motivációkra és nehézségekre. Erről Kiss Gergelyt, az SOS Gyermekfalvak ügyvezető igazgatóját kérdeztem.

Mi az a pillanat, amikor egy férj és feleség elhatározza, hogy nevelőszülők kívánnak lenni? Milyen motivációk révén döntenek ezek párok úgy, hogy egy másnak a gyerekét nevelik fel? Milyen esetek azok, amelyekben nem az az ok, hogy a pár nem vállalhat gyermeket?

Rengeteg oka lehet, hogy valaki ezt a hivatást választja. Az SOS Gyermekfalvak egy online kutatásában közel 900 embert kérdezett meg, hogy feltérképezze többek között azt, melyek a fő motivációk a nevelőszülői hivatás választásánál. Míg az idősebb korosztálynál még gyakori indíték, hogy nem lehettek saját gyerekeik vagy kirepültek már a fészekből, a fiatalabb korosztályban erősebben jelenik meg a társadalmi felelősségérzet. A motiváció mindenkinél más, a nevelőszülőink is nagyon sokfélék. Van olyan nevelőszülőnk, aki saját gyerekei mellé vállalt még nevelt gyerekeket, van olyan, akinek már kirepültek a gyerekei, és van olyan is, akinek nem lehetett gyereke. Egyik nevelőszülőnk, Judit egy multinacionális vállaltnál dolgozik vezető pozícióban, 2 vér szerinti gyermeke mellé vállalta be a nevelőszülői hivatást férjével. Másik példa Dóri, aki főállású nevelőszülő, huszonévesen választotta ezt a szakmát, most született meg férjével első babájuk.

Sokkal nehezebb lehet nem a saját gyerekünket nevelni, egy olyan gyermeket, akit az édesanyja hordott ki és hozott a világra. Milyen nehézségek adódhatnak, ha nem a saját gyermekünket neveljük? Mikor merül fel a kérdés esetlegesen a biológiai szülők kilétét illetően (ha ők ismerhetőek)? Hogyan lehet szeretni másnak a gyerekét?

Sokszor összekeverik a nevelőszülőséget az örökbefogadással. A nevelőszülő ideiglenesen gondoskodik a rábízott gyerekről, amíg örökbefogadó családot találnak neki, vagy amíg családjának körülményei annyira rendeződnek, hogy hazakerülhet. Sajnos a legtöbb gyereknél egyikre sincs esély, ők az SOS-es nevelőszülőknél nőnek fel. Azért a hazagondozás fontos cél. És a biológiai szülőkkel való kapcsolattartás akkor is fontos, ha a gyerek még nem kerülhet haza. Ez a nevelőszülői hivatás egyik legfontosabb kihívása: úgy szeretni egy gyereket, hogy közben támogassák, egyengessék a biológiai szülővel való kapcsolatot is. Hisz a biológiai szülő a gyerek életének mindig fontos szereplője marad. Minden gyermek nevelése együtt jár örömökkel és nehézségekkel is. A gyermekvédelembe bekerülő gyerekek az elhanyagolás és a korábbi nehéz életkörülmények miatt sokszor lemaradásokkal érkeznek a nevelőszülői családba, súlyos traumákat hordoznak. Nevelőszülő és az SOS szakemberei, fejlesztőpedagógus, pszichológus közösen dolgoznak azon, hogy a gyerekek behozzák hátrányaikat és a továbbiakban kiegyensúlyozott gyermekkoruk legyen. A nevelőszülő a rábízott gyermekekkel sajátjaként törődik, gondoskodik testi-lelki szükségleteikről, megadja nekik ugyanazt, mint amit egy vér szerinti családban élő gyerek is megkap. Egy gyereket megszeretni nem nehéz, elengedni annál inkább. De egy nevelőszülőnek ezt is tudna kell, hiszen a legfontosabb, hogy egy gyerek végleg családra találjon.

Volt olyan, hogy egy nevelőszülő visszalépett a gyermeknevelésből? Ilyenkor hogyan próbálják meg kiküszöbölni a gyerekben esetlegesen kialakuló pszichés sokkot vagy, hogy a fejlődésében ne okozzon kárt egy ilyen “kisebb” trauma?

Ahogy minden munkahelyen, itt is előfordul, hogy egy nevelőszülő abbahagyja hivatását, például családi okok, betegség, külföldre utazás miatt, vagy éppen nyugdíjas lesz. Mivel a gyermekvédelemben dolgozunk, nagyon jól tudjuk, hogy milyen traumát jelent egy gyereknek az elsődleges gondozó személy elvesztése. Amikor egy-egy gyerek esetében gondozási helyváltásra van szükség, nagyon körültekintően járunk el, fokozatosan vezetjük át az új nevelőszülői családba. Tavaly karácsonykor például egyik nevelőszülőnk távozása miatt négy kisgyerek elhelyezését kellett megoldanunk. Másfél hónapig készítettük elő a búcsúzást és a beszoktatást, hogy a gyerekek a lehető legkevesebbet érezzék meg az átmenetből. A két új nevelőszülő fokozatosan ismerkedett meg a gyerekekkel, másfél hónapig látogatták őket. Bár minden ilyen élethelyzet váltás tagadhatatlanul nehéz, a gyerekek átgondozása így a lehető legkevesebb sérüléssel történhetett.

Milyenek a nevelőszülők mindennapjai? Kapnak valamilyen segítséget az SOS Gyermekfalvaktól, milyen formában? (tanácsadás stb.)

Nevelőszülő kutatásunkból az is kiderült, hogy sokan nem tudják, hogy a nevelőszülőség munkaviszony, amely beszámít a nyugdíjba és társadalombiztosítási ellátásra is jogosít, abban az esetben is, ha csupán egy gyermeket fogad be valaki, de ezt nem mindenki tudja.

Az SOS Gyermekfalvaknál a nevelőszülői családok komoly szakmai támogatást kapnak, például minden egyes gyerek esetében egyéni fejlesztési terv készül, a fejlesztések költségeihez az SOS hozzájárul, és bár a törvény nem teszi kötelezővé, pszichológus is van a családok mellett, mert úgy gondoljuk, nagyon fontos a gyerekeknek az átélt traumák utáni pszichés megtámogatása. A nevelőszülőknek rendszeresen különböző képzéseket kínálunk, hogy újabb hatékony eszközöket adjunk a kezükbe a gyerekneveléshez.

Komoly probléma ugyanakkor, hogy nincsen elég nevelőszülő, Vas megyében például még mindig gyermekotthonban lakik a gyerekek több mint fele. Olyan motivációt kell adni, hogy többen válasszák a nevelőszülőséget. Az SOS például csökkenti a nevelőszülőnél lévő gyereklétszámot, hogy kisebb legyen a teher a családon és nagyobb az odafigyelés a gyereken. Így munka vagy akár több saját gyerek mellett is könnyebben vállalható ez a nehéz, de szép feladat. Az SOS folyamatosan várja nevelőszülők jelentkezését:

www.sos.hu/neveloszulo

lockkerdee
Képek forrás: www.sos.hu

Ha teszett Önnek a cikk, ossza meg másokkal is!