Egy cseh festőnő Pécsett, Věra Jičinská

A Párizsban Fernand Léger tanítványaként is formálódó, leginkább a kubizmus és neoklasszicizmus jegyében alkotó festőnő édesapja bányaigazgatóként dolgozott Pécsett, Jičínská pedig tagja volt a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságának, és a mostani tárlat előképeként 1927-től 1930-ig a szervezet csoportos kiállításain is szerepelt. A JPM Modern Magyar Képtárban november 6-án 17 órakor nyíló tárlat ritka lehetőséget kínál arra, hogy megismerjük a két világháború közötti modern festészet figyelemre méltó és egyre népszerűbb cseh alkotóját.

1898-ban született a ma Ostravához tartozó Petřkovicében. Gyermekéveit Brno közelében töltötte, ahol édesapja, a neves bányászati szakember és egyetemi professzor, Jaroslav Jičínský a Rosicei Bányatársaság igazgatói pozícióját töltötte be. Vera számára kisgyermekkorától ismerős volt a szénbányák, meddőhányók ipari tája, amely később számos alkotásának témáját adta.

Tanulóévek: Brno, Prága, München, Párizs

1909 és 1916 között a brnói Vesna leánylíceumban tanult, amely modern elképzeléseket érvényesített a leánynevelésben. Kiváló oktatásban részesült, itt sajátította el többek között a rajz és a művészettörténet alapjait, megtanult jól franciául és németül. A nyitott szellemű iskola, amely bevezette a növendékeket a korabeli Brno pezsgő szellemi életébe, nemcsak a művészi, hanem a női emancipáció iránti nézeteire is meghatározóan hatott. Tanulóévei alatt határozta el, hogy művész lesz.

Művészeti tanulmányait a Prágai Iparművészeti Iskolában, František Kysela grafikai kurzusán kezdte. 1922-23-ban Münchenben tanult, Fritz Helmuth Ehmcke növendékeként. 1923-ban Párizsba költözött, és beiratkozott az Othon Friesz vezetésével működő Académie Moderne festőkurzusára. Néhány hónapig az Académie Russe képzéseit is látogatta, majd 1924 decemberétől Fernand Léger tanítványaként tanult tovább. 1925 tavaszától André Lothe-ot választotta mesterének, akinek szemlélete meghatározó befolyást gyakorolt két világháború közötti művészetére. Első fennmaradt festményei a purizmus és a kubizmus hatását tükrözik, Lothe hatására 1925-től a kubizmustól távolodva neoklasszikus irányba fordult. Munkásságának ebben a korszakában a női akt témája állt érdeklődése középpontjában. Kompozíció öt női akttal című olajképével már 1925-ben bemutatkozott a Függetlenek Szalonja kiállításán. Aktjait és női portréit – köztük a kedvelt modelljéről, Lydie Wisiak szlovén táncosnőről készített sorozatát – tárgyias szemlélet, ugyanakkor bensőséges érzékiség jellemzi. Erősen hatott rá a húszas évek Párizsának multikulturális miliője, a kor művészvilágának fogékonysága az egzotikum iránt – erről tanúskodnak a színesbőrű nőkről készített portréi és aktjai. Az etnikai-kulturális „másság” felfedezése az 1920-as évek végén Jicínská festői stílusában is változást hozott: a neoklasszicista formakészlet háttérbe szorult egy rusztikusabb, expresszívebb kifejezésmóddal szemben.

Utazások

Tanulóéveitől kezdve rendszeresen utazott; életművének jelentős része utazásainak élményanyagát dolgozza fel. Franciaországban Párizson kívül különösen Normandia és Bretagne tájai és kultúrája inspirálták, de tanulmányúton járt Belgiumban, Spanyolországban, Angliában és Skóciában is. Közép-Kelet Európa számos országát alaposan megismerte, Csehszlovákián kívül Lengyelországot, Jugoszláviát, Oroszországot, Ukrajnát és Magyarországot is bejárta. 1930-ban szokásos európai utazásai mellett Argentínába is eljutott.

Pécs

Külföldi recepciójának egyik kiemelkedő eseménye volt bemutatkozása a budapesti Nemzeti Szalon 1926-os kiállításán, ahol Bakos Tibor, Bán Tibor és Zajti Ferenc tájképeivel együtt szerepeltek rajzai, grafikái és pasztellképei. Budapesten és a Balaton környékén is otthonosan érezte magát, ám Pécshez fűzte a legszorosabb kapcsolat. Édesapját már 1913-ban kinevezték a Duna Gőzhajózási Társaság által üzemeltetett bányák igazgatójává. Jaroslav Jičínský egészen nyugdíjazásáig, 1930-ig töltötte be a pozíciót, és kulcsszerepet játszott a pécsi bányák korszerűsítésének előkészítésében, a modern pécsi szénbányászat megteremtésében. Pécs majdnem két évtizeden át adott otthont a családnak. Věra édesanyja amatőr fotográfusként számos felvételt készített a bányavidékről és a Tettye egyes részleteiről.

A fiatal művész rendszeresen látogatta szüleit, leggyakrabban a karácsonyi és a nyári szüneteket töltötte Pécsett. 1927 és 1929 között bekapcsolódott a pécsi művészeti életbe is: öt alkalommal vett részt a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságának kiállításain, képei Gábor Jenő, Gebauer Ernő, Molnár Farkas, Martyn Ferenc és a más jeles pécsi művészek alkotásainak társaságában voltak láthatók.

Ceruzarajzok, akvarellek tucatjai állítanak emléket pécsi tartózkodásának: a székesegyház, a Kálvária-domb, a Tettye látképei mellett pécsudvardi, mohácsi részletek is feltűnnek képein. Szociográfusi-etnográfusi érdeklődéssel fordult a térség nemzetiségei felé, sokác népviseletbe öltözött figurái is erre utalnak. A romák kultúrája is vonzotta, több cigány portrét festett pécsi tanulmányai nyomán.

1930-ban házasságot kötött Prokop Laichter festővel, akivel még a Prágai Iparművészeti Iskolában ismerkedtek meg. 1931-ben visszaköltöztek Prágába. A fiatal pár Prokop apja, a könyvkiadó Jan Laichter nagypolgári rezidenciáján rendezkedett be.

Prága

A visszatérés szülőhazájába, a házasság és az anyaság radikális átalakulást hozott művészetében. 1930 után festészete új irányba fordul: műveinek színhasználata intenzívebbé válik, a fény-árnyék problematikája kerül előtérbe, tematikailag pedig az anyaság, a női (anyai) test újszerű, a „férfiszemléletű” aktábrázolástól radikálisan eltérő bemutatása kap erős hangsúlyt. Terhes nőkről készült aktjainak többségét 1937 körül alkotta.

Hazatérése után a fotográfia is megjelent művészi programjában. A fényképezéssel édesanyja révén már igen korán megismerkedett. Fotóira nem egyszerűen képzőművészeti segédeszközként, inkább a művészi képzeletet megtermékenyítő inspirációforrásként, fény-, szín- és tértanulmányként tekintett. Fényképei és festményei között a közös motívumokon kívül kevésbé nyilvánvaló, finomabb kölcsönhatások is megfigyelhetők.

Dobruška

1930-tól kezdve a nyarakat a Hradec Kralové térségében található városkában, Dobruškában töltötte, ahonnan a Laichter család származik. A város, lakói és a környező táj egyre gyakrabban tűnt fel a művész képeinek, rajzainak, grafikáinak és fényképeinek témái közt. 1947-ben a dobruškai helytörténeti múzeum retrospektív kiállítást rendezett a műveiből.

Kései évek

A szocialista Csehszlovákia megalakulása utáni változások súlyosan érintették Jičinská és a család életét: az államosítások során apja és férje családját megfosztották a vagyonuktól, jövedelmüktől. Az 1940-es évek végétől főként megélhetési okok miatt tért át a tárgytervezésre és kerámiák készítésére. 1952-ben a Csehszlovák Tudományos és Művészeti Akadémia épületfreskóinak helyreállítási munkálatai közben balesetet szenvedett. 1961-ben, Prágában hunyt el.

Věra Jičinská festőként, grafikusként, fotósként, publicistaként és tárgytervezőként is jelentős életművet hagyott hátra, melyet a legutóbbi időkig kevéssé ismert el az utókor. A női művészek modern művészettörténetben betöltött szerepének újraértékelése során művészetének recepciója a közelmúltban új lendületet kapott.

Getto Katalin

Ha teszett Önnek a cikk, ossza meg másokkal is!